Környezettudatosság a jelenlegi oktatási rendszerben – interjú Szeidemann Ákossal

Szia Ákos! Először is köszönöm szépen, hogy a Zero Waste Generáció rendelkezésére állsz egy interjú erejéig. A blog célja, hogy felhívja a figyelmet a hulladék csökkentésének fontosságára és egyben segítséget nyújtson ennek megvalósításában. Fontosnak tarjuk azt, hogy a fiatalabb generáció környezettudatosan nevelkedjen. Ennek kapcsán szeretnénk néhány kérdést feltenni, hogy lássuk, jelenleg hogyan néz ki ez a gyakorlatban.

Először is bemutatnád magad egy-két mondatban?

Kémia-fizika szakos tanárként 22 éve tanítok egy kisvárosi gimnáziumban. Ez alatt az időszak alatt lehetőségem volt mindenféle szerepben kipróbálni magam: a negyedik osztályom patronálása mellett voltam diákönkormányzatot segítő tanár, környezeti munkacsoport vezető és számos olyan projektben is részt vettem, amelyek központi témája a környezetünk és egészségünk védelme volt.

A jelenlegi oktatási rendszerben mekkora szerepet kap a környezettudatosságra nevelés?

Véleményem szerint alapvetően az adott iskolától, az ott dolgozóktól, a diákoktól és a szülői háttértől függ a környezettudatosság előtérbe kerülése. Papíron persze minden iskola mindennapjaiban meg kellene jelennie (a pedagógiai program szintjén is), de a példamutatás a legfontosabb – ami sok esetben elmarad. Magyarországon még mindig nem alakult ki a kultúrája annak, hogy természetes módon, észrevétlenül szője át a napi rutint az iskolában a jövőről való tudatos gondolkodás és viselkedés.

A mai „gyerekek”, kamaszok mennyire fogékonyak erre a témára?

Nagyon lassan, de talán látható némi elmozdulás az utóbbi egy-két évben. Egyre több diák részéről érezhető, hogy „menő” környezettudatosnak lenni. Észrevehető, hogy tudatosabban táplálkoznak, ügyelnek az otthonról hozott ételek csomagolására. Sokan saját palackban hozzák a vizet. Az osztályommal most kezdünk egy programot, aminek a célja, hogy közösen gondolkodjunk, ötleteljünk a tudatos vásárlás, a fogyasztás csökkentése, a hulladék minimalizálásának lehetőségei témáiról.

Mennyire tartod fontosnak azt, hogy ez a téma jobban részese legyen a közoktatásnak?

Talán a legfontosabb ez lenne. A tananyagtartalmak túl sokat nem fejlődtek az elmúlt 20 évben. Én például többedmagammal elég sokat foglalkoztam a környezetfizika tanítási lehetőségeivel: számos szakmai fórumon és cikkben is mutattunk példákat a tanórai és a tanórán kívüli foglalkozások megvalósításáról. Diákjaim egy napkollektoros aszalót is építettek, amivel méréseket végeztünk, de pályázati források és támogatóink segítségével több napelem is rendelkezésünkre áll, hogy tanórai keretek között ismerkedjenek a diákok a megújuló energiák lehetőségeivel.

Mik azok az elemek, amik jól működnek a jelenlegi oktatási rendszerben? (környezettudatosságszempontjából)

Ezt a kérdést jó lenne megkerülni. Bevallom őszintén, nincs rálátásom szélesebb körben az iskolák gyakorlatára, de azt érzékelem, hogy messze vagyunk a „jól működő” állapottól. A gyerekek alapvető dolgokat nem tudnak. A napokban szembesültem azzal, hogy gimnazista diákok között van olyan, aki nem tudja, hogy a benzin égésekor szén-dioxid keletkezik. Hát persze, hogy nehéz áttörni a falat: használj tömegközlekedést, kerékpározz, gyalogolj! Nem értik sokan, hogy miért gond a sok autó, azon túl, hogy dugó van a városban… Én elkezdtem honorálni a tudatos közlekedést: jutalmazom (fizika, ill. kémia jegyekben is megjelenő módon), ha valakit nem autóval cipelnek az iskola bejáratáig.

És mik azok, amik tudnának jobban is működni?

Fontos lenne, ha a jó gyakorlatokkal rendelkező iskolák megoszthatnák tapasztalataikat másokkal. Komoly programokat lehetne így elterjeszteni. Voltak erre próbálkozások (pl. Ökoiskola cím), de azok mindig csak egy szűkebb kört értek el. Miért nem az a cél, hogy minden oktatási intézmény vezetési szemlélete egyben környezettudatos is? A tanárképzésbe – minden szak esetében – beépíteném a környezeti nevelés elemeinek megismerését és gyakorlatban való működését. Ha nem találkoznak ezzel a tanárok, akkor csak a magukkal hozott mintákat fogják alkalmazni. Így nehéz fejleszteni az általános hozzáállást.

Az iskolai falain belül mennyire van jelen a környezettudatosság a gyakorlatban – például szelektívengyűjtitek a szemetet, komposztáltok?

A szelektív hulladékgyűjtést egy jó évtizede kezdtük el az intézményben. Külön gyűjtjük a papírt és a műanyag flakonokat. Korábban volt lehetőségünk a fémdobozok elkülönítésére is, de sajnos a hulladékkezeléssel foglalkozó cégek nem minden esetben támogatnak bennünket ebben a tevékenységünkben, így az abbamaradt. A komposztálás jól hangzik, csak nem annyira életszerű egy iskolában. A karbantartók a levágott zöldhulladékot külön helyen gyűjtik, de a diákok által keletkező komposztálható hulladék begyűjtése nem egyszerű feladat. Na, erről szívesen látnék jó példát, amit megvalósíthatnánk az iskolánkban.

Bármi más, amit fontosnak tartasz elmondani?

Fontos lenne megtalálni a diákokhoz a járható utakat. Nem mindenben a tanárok személye az egyedül üdvözítő. Ahogy az információik legnagyobb részét is inkább már az internetről veszik, sőt mintaként tekintenek videócsatornát működtető fiatalokra, úgy a környezettudatosság is sokkal jobban megérintheti őket, csak még nem alakultak ki a megfelelő fórumok. Nagyon szurkolok, hogy ez a közeljövőben áttörjön egy kritikus határt, és a diákok egymás közötti beszélgetéseibe beszivárogjon a tenni akarás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s