Felesleges halmozásnak, szeméthegy a vége!

Mint derült égből a villámcsapás! Körülbelül ilyen sebességgel csapott le a koronavírus az emberiségre.  A gyakorlati felkészülés mondhatni napról napra alakult ki, ahogy folyamatosan jöttek a megoldandó feladatok. Így nem csak Magyarország, de az egész világ próbálja tudása legjavát adva rendezni és normalizálni a helyzetet.  Azért is ért minket sokként, mert ismeretlen. Még a szakértők sem tudják, hol a vége és így bizonytalanságot okoz. Egy mezei influenzával már “együtt tudunk élni”. Tudjuk, mikor van szezonja, van rá vakcina, stb. De a COVID-19 esetében az okozza a legnagyobb fejfájást, hogy nincs kézzelfogható megoldás rá. És nem csak filmbéli klisé, hogy amit az ember nem ismer, attól fél. Ez itt most tény! Természetesen vannak olyanok, akik a felmerült helyzetre másként reagálnak:

– “Oh, ez csak egy lufi…” és legyintenek rá 

– „Úristen, itt a világ vége …!” 

– És vannak, akik a kettő között, józan ésszel gondolkodnak. 

A csordaszellem az embereknél is jelen van, és mindenkire hatást gyakorol. A közösség befolyásoló ereje még a legvaskalaposabb szemlélődőbe is képes elültetni azokat a gondolati magvakat, hogy ideje egy kicsit felkészülni valamilyen szinten.  Ekkor elkezdünk gondolkodni, hogy mit is kell tenni és eljutunk az élelmiszerekig. Felmegyünk az internetre és utána olvasunk. Rengeteg cikket tálalunk e témában, hogy például mit tettek nagyszüleink. Vettek lisztet, olajat, konzervet, stb. De természetesen szembe jön velünk jó pár felkészülési tanács, meg álhír, hogy mit kell bespájzolni! Digitális világunkban hihetetlen mennyiségű információhoz férhetünk hozzá és ebből az ember fia illetve lánya próbálja összerakni a neki szükséges termékeket. Hogyan és honnan lesz étel az asztalra?  

– „A boltból…!” 

– „De mi van ha, nekem már nem jut, mert megveszik előlem…?”

– „Megoldás! Raktározni kell ínségesebb időkre..!” 

És elindul a beszerző körútjára, hogy bizonytalanságát mérsékelje, és úgy érezze, tesz valamit magáért és családjáért. Természetesen olyan dolgok is a kosárba kerülnek, amire valójában nincs is szüksége, de megveszi, mert raktározni kell! Így eshet meg, hogy valaki a fél éves toalettpapír adagját egyszerre veszi meg. 

De nézzük csak, mi a helyzet kis hazánkban a koronavírus nélkül is! 

A Kormányközi Panel a Klímaváltozásról szóló (IPCC) friss jelentése szerint mindössze 12 évünk maradt, hogy megállítsuk a környezetszennyezést.” olvasható egy 2018-as index.hu cikkben.   “Magyarországon évente 1,8 millió tonna étel megy veszendőbe a teljes élelmiszerlánc mentén.” “A legveszélyesebb pazarlók maguk a végfelhasználók, mert a hazai élelmiszerhulladék 53 százaléka a háztartásokban keletkezik.” – jelentette ki az infostart.hu oldalán megjelenő márciusi cikkében a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft., ami az Innovációs és Technológiai Minisztérium alkalmazott kutatásokkal foglalkozó háttérintézménye. A cikk továbbá rámutatott arra is, hogy átlagban 50-60 000 Ft landol évente ilyen módon a szemetesünkben, ami 65 kg/fő. Főleg zöldség, gyümölcs, pékáru és az elkészült étel maradéka. És erre a helyzetre tesz rá egy lapáttal a mostani járványügyi helyzet.  

Az ember természeténél fogva olyan, hogy csak akkor cselekszik, ha már fáj. Ha majd nem lesz magától értetődő, hogy „korlátlan mennyiségben” rendelkezésre áll az ivóvíz, és sorba kell állni érte, mint jó pár afrikai országban, ha majd a levegő olyan szennyezett lesz, hogy ködöt képez és általános lesz a szájmaszk használata, mint Kínában, akkor fog kapkodni a jóléti társadalom. Szerencsére azonban megfigyelhető, hogy bizonyos körökben a szelektív hulladékgyűjtés, az újrahasznosítás és a fenntarthatóság már nem csak jól hangzó, trendi kifejezések, hanem a mindennapok részévé vált komoly szokások. Kormányzati szinten is törekednek erre, például az elektromos autó vásárlásának támogatásával.   De mégis a legnagyobb előre lépés mely hosszútávon eredményre vezethet, ha példát mutatunk gyerekeinknek. 

„A példamutatás nem az egyik útja a tanításnak, hanem az egyetlen útja.”

Albert Einstein

A jövő nemzedékét arra tanítani, nevelni, hogy környezettudatosabbak legyenek, nem csak maguk, hanem az ő gyerekeik, unokáik illetve a földünk flórája és faunája érdekében is fontos.  

Szerencsére ez a regionális kutatás, mely országhatárokon átnyúló együttműködést eredményezett, megoldással is előállt. Például ne a leghosszabb szavatosságú terméket vegyük le a polcról, ha úgyis aznap felhasználjuk. Tovább megyek! Ha már a bevásárlás után rögtön felhasználjuk az élelmiszert és egy picit lokál patrióták vagyunk, akkor a helyi termelőtől vegyük meg az alapanyagot. Ezzel csökkentjük az előállítás környezet terhelő hatását, támogatjuk a hazai gazdaságot és nem utolsó sorban egy jó háztáji finomság íze is más, mint egy távoli vidék portékája.   Ezt a felfogást érdemes használni otthoni kis raktárunkban.   Azt használjuk, ami hamarosan lejár!   És mi a helyzet azzal, ha valami nincs a boltban? 

Ahogy a filmekben is mondani szokták: Ez már egy másik történet! A cikk folytatódik…

Pataki Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s